Boci
Állatorvos asszisztens
Kisgyerek korom nyarait gyakran töltöttem vidéki rokonoknál, ahol hetekig tyúkok és malacok társaságában játszhattam, ami fantasztikus élmény és egy új világ volt számomra, a panelházi galambetetések után.
Később kertes házba költöztünk Nagykovácsiba, és innentől nem volt megállás, két tesómmal együtt mindenféle segítségre szoruló állatot hazahordunk, szüleink legnagyobb örömére. Az állandó kutya-cica populáció mellett az évek során lakott nálunk lábadozó őzike, törött szárnyú fecske, beteg sündisznó, sőt, egyszer még egy átmenetileg hajléktalanná vált lovat is elszállásoltunk néhány napra. Építettünk legó hàzat poloskának, lelkesen pucoltuk az akváriumot a guppik alatt, kerestük az elkószált teknőst a szekrényben, rácsot barkácsoltunk egereknek macskák ellen, idomítottunk patkányt, cumiztattunk bokor alatt talált újszülött cicákat.
Úgy tíz évesen bekönyörögtem magam a macskánk ivartalanítására, annyira kíváncsi voltam, hogy mi történik ilyenkor. El is döntöttem, hogy én mindenképp állatokkal szeretnék foglalkozni majd ha nagy leszek, az életem azonban eddig másképpen alakult, és az elmúlt években inkább az emberek kötötték le a figyelmemet. Valahogy a vendéglátás területére keveredtem, ahol sok-sok évet eltöltöttem, később pedig egy hallásközpont ügyfélkoordinátoraként is dolgoztam. Nagyon örülök, hogy most itt lehet, hogy kaptam egy lehetőséget a gyerekkori álmom megvalósítására, és végre segíthetek segíteni az állatokon.